Na hát aztán? Kell a fenének az uram, kedvesem. Lejárt lemez az egész. Öcsém, komolyan mondom! Ha lehetne sem csinálnám vissza az egészet; mert így volt szép, ahogy volt. Mindegyik Igazi Szerelmem egy álom volt csak; ah. Jajaj.
Az első azt mondta, szép vagyok meg okos, csak nem akart kefélni. Tudod, mint a számomban. Pontosan úgy "bébi, szeretlek téged; bébi, szeretlek téged; de bébi, nem akarsz kefélni." Azért azt meg kell hagyni mindenféleképpen, hogy a szöveg nem kizárólag az én érdemem. Ez a párját ritkító, irodalmilag felbecsülhetetlen értékű-jó elég lesz a jelzőkből- szöveg a "barátaim" agyából pattant ki. Leginkább. Mert úgy emlékszem, azért én is hozzájárultam; részben. Nem egészben. A barátaim azért kapott idézőjelet, mert nem is azok. Csak szívják a véremet. Te barátságnak nevezed azt, ha hagyják, hogy megszégyenítsenek a bunkó tapló többiek szó nélkül? Nem hát. Mert hát igaz az is, drááága, igaz az is, megtörlöm az orrom, hogy az egyik bunkó tapló állítólag a szerelmem volt. A termetes aortapumpám kalapálta a nevét nap mint nap. Éjszaka álmomban, ébredéskor és bizony néha még lefekvéskor is. Az egyik leggecibb ember akit ismerek.
A második kedves volt. A második fiúm. De szép volt. Forró nyári éjszakán együtt ültünk a ház tetején, vagy a folyóparton, esetleg a hídon. Azt mondta, emlékszem, azt, hogy szeret. De akkor én még nem is.
A harmadik gazdag volt, megvehette volna akár az egész földet is. Már amin élünk mi mindnyájan, magyarok.
Több nem volt.
Szavakkal leírhatatlan, hogy milyen hatalmas tollpihe pihent egy öregúr fején, aki előttem ült a színházban.
Én csak azt akarom, hogy valaki feküdjön mellém éjszaka, akinek olyan szép nagy mellei vannak, mint nekem. Ja nem, várj. Inkább a válla legyen deltás. Mert, akkor, ha nagy hasa lenne én belebokszolnék, nem kímélném.
Nem megyek osztálykirándulásra, dehogy megyek. A "barátaimmal".
A legjobbat, aki állítólag a legjobb barátnőm volt és kebelbarátok voltunk, meg mosolyogtunk is néha egymásra megjátszottan, úgy hívták, ahogy azt a naaagy birodalmat, amit valamelyik hadvezér hódított meg még az ókorban. Rémlik, ugye? Tee. Kibasztál velem. Én hittem neked egy darabig. De mikor a képembe vágtad az ellenőrző füzetemet, másképpen szólva tájékoztatómat kezdtem kételkedni barátságunk szilárdságában.
Aztán jött a másik, a kis gereblyelábú. Jaj, de szerettem, ő meg baszott rá. Ha szabad így mondanom. De; az igazat megvallva, hat kávé és nyolcvan kiló szpíd kellett hozzá, hogy ébren maradjak, ha vele voltam. Pedig felnéztünk néha a csillagokra nyári estéken; szerettem volna megsimogatni az arcát, meg befonni a haját, de nem engedte. Öcsém, mondtam neki, amit nem tudsz megoldani pénzzel, oldd meg sok pénzzel.
Az őseimnek köszönhetem börtönöm.
Nagy megkönnyebbülés lesz a kiszabadulás.
A fiút pedig úgy hívták, Jim Morrison.
Riders On The Storm-csíkos farmernadrágban stoppol-felveszi az autó-Jim, Jim ébredj, születésnapod van. -Ma nincs Doors?- Nincs zene, nincs Doors.
Az igazság az, hogy bennragadtam önmagamba. Hat marihuánás cigaretta áll ki hat kisgyerek szájából, félek anyám. Olyasmire akarnak engem rávenni, amire még nem készültem fel. Kokó, heró megy? Maha, haggyá. A pasinál én leragadok, megígérem anyám. Megígérem.
Mert azt mondja a legjobb hangú nő a világon, upstairs in bed with my exboy.
Nem akarom többé látni a legjobb barátomat. Nem akarom. Szenvednék, ha beszélnem kell hozzá. Majd, ha elpirulnék, azt mondanám, lesültem, mint abban a filmben. De nem hinné el, mert nem mondanám hitelesen. Én tőle már csak egy érzést tudok elfogadni. Megosztani. Kapni. Adni.
Magvas gondolatok mind nyaralásra indultak. Semmi vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése