Bátyámnak

Annyira hiányzol.
Annyira hiányzol.
Annyira hiányzol.
Szükségem van rád. Drágám. -hadd mosolyogjak

szerelmek jönnek mennek de ez örök

ez örök, esküszöm
barátaim.

levél .....

Kedvesem;
remélem életed örömteli, mint az enyém. Zenélgetek, énekelek, fütyülök, eszek iszok, cigarettázom, káromkodom, szeretkezem minden nap, minden éjjel. A szörnyű eset után végre fellélegezhetek. Újra tudok nevetni, mosolyogni. Már nem is emlékszem hogyan kell sírni.
Ihlet még mindig semmi. 0, 84 milliliter naponta. 120 centiméter és húsz liter veresbor mellé.
Számolom a csillagokat az égen. Uram.
Nagyvonalú asszonyok pénzt osztanak az utca gyermekeinek,
remeg a kezem a hidegben,
sapka sál kesztyű.
A minap névtelen levél érkezett címemre: "Kis gyémánt ön koronám tetején, örök gyermek."
Táncolunk a bálban, lábamat töri a magassarkú cipő. De az ágyam mellett tartom bársonydobozban, hiszen öntől kaptam uram.
Nagyon nagy a hiánya.
Néha éjszakákon lecsillapíthatatlan állapotba kerülök, mikor nem volt az enyém. Olyan erősen szorítom a párnát és a takarót, majd kiszakítom a bélését.
Nem hiányzik hiánya.
-hőség, izzadságcseppek pólója hátulján, túlfűtött lakások, véget nem érő szekszuális álmok egy szerencsétlen drogos félkegyelmű elméjében
a nagy világ gúnyos vigyora vicsorog - cigarettafüst áramlik kifelé fogai közül
Uram. Adjon nekem nyugodalmat.
Megérdemeljük egymást.

levél úrnak

Annak, akit illet;

Ki tudja miért, de nincs ihletem bátyám.
Talán túlságosan élvezem az életemet és nem mélyülök el a lelki folyamatokban. Sokan mondják a szomorúság hozza meg az alkotói kedvet.
Maguknál hogy mennek a dolgok, testvérem?
A tavaszi csillagos égnél is jobban hiányzik nekem.
Érdekes a női szív; eddig nem kívántam látni, most alig bírom kivárni hogy lássam.

- Dieu réunit ceux qui s'aiment.-

"Téged mi izgat?
Nem tudom. A szabadság, az élmények, a szerelem, ez most. Amikor először szedtem LSD-t az egyik barátom Jézus volt és Júdás egyben. Akkor értettem meg, hogy ez a kulcsa mindennek. Hogy mind egyek vagyunk, az univerzum is egy és..minden gyönyörű.
Nem tudom. Én akkor élek igazán, ha fájdalmat látok.
A halál érdekel? Annak hódolsz?
Meghalni könnyű. Ha meghalsz többé már semmi sem fáj.
-
Minden versben szerepel farkas. Egyet kivéve. A legszebbet.
Tűztükörben táncol.
Vállat von a kihívásra.
Ez gyönyörű. Kinek írtad?
Neked."

A halhatatlan asszony-1.

Nehéz jó regényt írni. Ezért nem is ígérem meg magának, hogy olyat fog olvasni. Nem gondolkozom a szavakon, mert elfáradtam. Nem is diktálok le mélyenszántó elképzeléseket, azoknak a legutolsója is két évszázada repült ki a fejemből. Nem újítok; csak annyit kínálok fel, amennyit elvárhat tőlem: érzelmeimet fejezem ki és véleményt nyilvánítok olyan dolgokról, melyek hatással voltak rám eddigi életem során.
-Óhajt még valamit, úrnőm? Egy teát?
-Nem Denverína, menj csak. Nehéz nap áll mögöttünk.
A nevem Szentgyörgyi Hanna. A huszonegyedik század legelején születtem; most 2887 van. Joggal nevezhetem magamat a legvénebb asszonynak. Asszonynak? Inkább már csak ember vagyok. Annak a világnak a gyermeke, melyben maga él, akihez szólnak e szavak. Annak a világnak, melyben az emberek még többre vágytak, mint amennyit addig elértek, és szerették egymást; melyben egy volt az Isten, egy a szerelem, a család; melyben még bonyolult volt kezelni a politikát. Amelyben elkezdtem életemet, de annak vége. A hatalmas háborúk és az emberek agyának korcsosodása elpusztította. Nem olvasnak már könyveket, elfelejtettek írni és olvasni. Gépekkel végeztetik a kemény munkát, és a gondolataikat is onnan nyerik. Naponta több mint húsz órát alszanak és ugráltatják egymást, ha bármi kell nekik.
Annak magyarázata, hogy hogyan éltem túl mindent, amit más nem tudott, egyáltalán miért élek még mindig, egyszerűbb, mint gondolná. De, hogy elmondjam előbb kényelembe kell helyezzem magamat.
-Denveríná! Lihá!
Két szolga segít lefeküdni. Két oldalról támasztanak, hogy el ne essek. Az egyik előresiet, megpaskolja a párnámat, hogy kényelmes legyen, a másik felemel és karjaiban tesz be az ágyba, vigyázva gyenge porcsontjaimra. A kitanított gyorsíróm egy kényelmes karosszékből nézi végig a jelenetet.
-Elmehetettek. -mondtam. Kezet csókoltak és engedelmesen ránk zárták az ajtót.

Ady Endre- Elbocsátó, szép üzenet

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.
Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.
És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.
Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.
Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.