levél .....

Kedvesem;
remélem életed örömteli, mint az enyém. Zenélgetek, énekelek, fütyülök, eszek iszok, cigarettázom, káromkodom, szeretkezem minden nap, minden éjjel. A szörnyű eset után végre fellélegezhetek. Újra tudok nevetni, mosolyogni. Már nem is emlékszem hogyan kell sírni.
Ihlet még mindig semmi. 0, 84 milliliter naponta. 120 centiméter és húsz liter veresbor mellé.
Számolom a csillagokat az égen. Uram.
Nagyvonalú asszonyok pénzt osztanak az utca gyermekeinek,
remeg a kezem a hidegben,
sapka sál kesztyű.
A minap névtelen levél érkezett címemre: "Kis gyémánt ön koronám tetején, örök gyermek."
Táncolunk a bálban, lábamat töri a magassarkú cipő. De az ágyam mellett tartom bársonydobozban, hiszen öntől kaptam uram.
Nagyon nagy a hiánya.
Néha éjszakákon lecsillapíthatatlan állapotba kerülök, mikor nem volt az enyém. Olyan erősen szorítom a párnát és a takarót, majd kiszakítom a bélését.
Nem hiányzik hiánya.
-hőség, izzadságcseppek pólója hátulján, túlfűtött lakások, véget nem érő szekszuális álmok egy szerencsétlen drogos félkegyelmű elméjében
a nagy világ gúnyos vigyora vicsorog - cigarettafüst áramlik kifelé fogai közül
Uram. Adjon nekem nyugodalmat.
Megérdemeljük egymást.